

|
Raja Dr. John Hagelin a csend értékér?l beszél - 1. rész - "Az egyik dolog, amit ezen a Maha Síva Ratri[1] napon ünnepelhetünk, - Maharishi egyik nagy ajándéka mindannyiunk számára- Maheshvarának, Sívának a Legfelsőbb Úr valóságának a megértése és megtapasztalása. Maharishi Síva, Síva Santam valóságát színtiszta csendként írta le számunkra. Ez a tudat abszolút pont értéke, a tudat elvontságának abszolút pontja, az önviszonyuló, Transzcendentális Tudat egyedülállósága. Maharishi részletekbe menően elmagyarázta számunkra, hogy ez az abszolút csend, amely a tudat alapjánál helyezkedik el – ami a világegyetem alapja is - az abszolút csendnek ez a mezeje a világegyetem csendes irányítója. Ez az örökké táguló világegyetem irányítója, ami fenntartja a rendet az egész világegyetemben, mindent és mindenkit a Természet Törvényének evolúciós áramlatában tart. Mégis, nagyon érdekes szemügyre venni, hogy az abszolútnak ez a mezeje, - ez a transzcendentális, mindenen kívül álló csend, a tudatnak a tanúskodó minősége -, hogyan lehetséges, hogy ez bárminek is az irányítója legyen. Maharishi több alkalommal beszélt erről a nagyon különleges, két egymást nem átfedő területről. Maharishi a leginkább kifejező ezzel kapcsolatban, talán mégis nem olyan régen volt, amikor a Legyőzhetetlen Amerika csoporthoz beszélt. Ez egy olyan fontos, mégis kifinomult leírás, hogy úgy gondolom, az a legjobb, amit tehetek, hogy a legjobb képességem szerint idézem fel Maharishi szavait, amelyekben ő fedi fel ezt a két egymást nem átfedő területet. Ezt Maharishi a Dirgatamastól Madhuchandasig tartó tapasztalatként írta le, a hosszan tartó transzcendentális csendtől az abban a csendben meglévő dinamikus aktivitásig. Maharishi ennek az abszolút elvontságnak a tapasztalatát szavakon túlinak írta le: Yatho vaksho nivartante. Ez túl van mindenen, amiről fogalmat lehetne alkotni, az abszolút nem dualista, és a beszéd nem képes azt kifejezni. Ez az abszolút elvontságnak az állapota, a tudat teljesen önviszonyuló egyedülállósága. Mégis a tudatnak ez a teljesen önviszonyuló egyedülállósága, ennek az abszolút elvontságnak az állapota elvontan tudatos önmagáról. Elvégre ez a tudat területe saját, teljesen lenyugodott, önviszonyuló állapotában. Úgy gondolom, hogy miközben ezt az állapotot elvontan önviszonyulóként írta le, Maharishi aggódott amiatt, hogy az önviszonyultságnak ez a jellemzője túl felületes lehet ahhoz, hogy kifejezze az elvont létezés állapotának ezt a szélsőséges kifinomultságát. Maharishi azt mondta, hogy a megismerő létezik egy elvont értelemben, és a megismert is létezik, illetve a megismerés folyamata is – ezek mind jelen vannak itt, egy nagyon elvont értelemben. Azonban Maharishi a megismerőnek, a megismerés folyamatának és a megismertnek ezt a folyamatát teljesen transzcendentálisként írta le. Azonban elkerülhetetlenül és szükségszerűen ezek léteznek, hiszen ez elvégre a tudat területe, az elvontan önmagáról tudatos tudaté. Maharishi azzal folytatta, hogy bár mag formájában, bár transzcendentális módon vannak jelen, de a megismerő, a megismerés folyamata és a megismert léteznek a tudatosságnak ebben az egyesített szerkezetében. Tehát a megismerőnek, a megismerés folyamatának és a megismertnek a magja, a sokféleségnek a magja jelen van ennek az egységnek az állapotában. Világos, hogy ha egyszer a megismerő, a megismerés folyamata és a megismert jelen vannak, még ha csak mag formájában is, akkor bizonyosan a kapcsolat a megismerő, a megismerés folyamata és a megismert között is jelen van. Mindezekkel a kapcsolatokkal - amelyeket Arthan-nak hívnak - van összefüggésben a 'Manas' vagy elme szó jelentésének az árnyalata. Más szavakkal, a teljesen éber tudat ismeri az abszolút csendet. Az abszolút elvontság az abszolút éberség állapotában, abban az abszolút valóságban képes behatárolni a megismerőt, a megismerés folyamatát, a megismertet, és a megismerő, a megismerés folyamatának és a megismertnek a kapcsolatait, Arthant és Manast. Maharishi azt mondta, hogy a Risi, Dévata és Csandasz[2] összes kapcsolata jelen van ott, és abban a transzcendentális csendben az egész Véd megtalálható. Ebből – mondta Maharishi – emelkedett ki Madhuchandas felismerése. Madhuchandas elhozta a fényt, a tudatosság fényét Dirgatamas hosszú csendje számára. Tehát valójában Sívának e transzcendentális csendjén belül az egész Véd jelen van, és a Véddel együtt a Visva is jelen van, azaz az egész világegyetem, ahogyan ezt a modern tudomány szemszögéből látni fogjuk. Tehát ebben, lényegében a teljes tudásnak ebben a kifejeződésében, a Brahma Vidyába, Brahm tudásába Maharishi tulajdonképpen beleolvasztotta az abszolút és a relatív két egymást nem átfedő területét, és megmutatta, hogy az abszolút, elvont csend valójában minden aktivitásnak a forrása, az egész megnyilvánultnak a forrása, és az a megnyilvánultat tökéletes rendezettségben tartja fenn, mivel az egész Véd abban a csendben jön létre. A Véd teljes, tökéletes, matematikai pontossággal bír. A Véd tökéletessége örök. Nitya és apurusheya. A világegyetem e tervének, a Világegyetem Alkotmányának az alapján történik az egész világegyetem tökéletességben és teljes rendezettségben való fenntartása. Ily módon Síva elvont csendje a világ csendes forrása és irányítója. A modern tudomány ugyanezt írja le az Egyesített Mezővel, azokkal az elméletekkel összefüggésben, amelyek a szuperhúr elméleteken alapulnak. Ezek azt jelentik ki, hogy az egész világegyetemet az egység csendje irányítja, hogy az egész világegyetemet a szuperhúr önviszonyuló, önmagával kölcsönhatásban álló dinamizmusa irányítja. A természet összes törvénye, amely fenntartja a világegyetemet minden szinten, a szuperhúrnak köszönhetően létezik, és azok a szuperhúr egységéből tárulnak fel egymást követően a spontán szimmetria sértés egymást követő folyamatából. Valójában, ha ezt még alapvetőbben látjuk át, akkor értjük, hogy ezek a törvények nem a szuperhúrból tárulnak fel, mintha az belépne a megnyilvánult területére, hanem végül a szuperhúr mindaz, ami létezik, és az egész világegyetem, az abszolút és a relatív nem más, mint a szuperhúr egységének önmagával kölcsönhatásban álló dinamizmusa. Hogy ezt jobban érthetővé tegyük, vegyünk egy almát, egy olyan tárgyat, amely a megnyilvánult területén van. Az almáról tudjuk, hogy az molekulákból áll, azon belül atomok vannak, melyek mindegyikében nukleon van, amelyeket kvarkok építenek fel. Azonban most már tudjuk, hogy ezek a kvarkok nem mások, mint az Egyesített Mező rezgései. A kvarkok nem mások, mint végtelenített szuperhúrok, amelyek önmagukkal állnak kölcsönhatásban, és önmagukban rezegnek. Ezért a nukleon nem más, mint szuperhúrok összessége. Az atom, amely nukleonokból áll, és az elektron, amely önmaga is egy szuperhúr, nem mások, mint szuperhúrok összességei. A molekulák ugyanezek. Az egész alma nem más, mint szuperhúrok összefont hálója, nem más, mint az Egyesített Mező kivonatos formája. Amikor eszem az almát, akkor a szuperhúr eszi a szuperhúrt. Ez teljes mértékben az egység önmagával kölcsönhatásban álló dinamizmusa. Tehát az egység anélkül, hogy sokféleséggé válna, örökké tökéletesen egységben marad önmagán belül, szuperszimmetrikus marad, ez az abszolút egyensúly, csend és szimmetria mezeje, ez irányítja az egész világegyetemet. Az egész rendezettség a hatalmas világegyetemben, amely örökké egy evolúciós áramlásban van fenntartva, csupán a szuperhúr, az Egyesített Mező létezésének köszönhet?, amely örökké, csendes kölcsönhatásban áll önmagával. Tehát az egész világegyetemet a csend tartja fenn, az egység tartja fenn, a szuperhúr tökéletes szimmetriája. Tehát látjuk, hogy a csend, Síva hogyan irányítja a világegyetemet a csend mezejéről." Jai Guru Dev
|
|
|||

