A Gandharva Zene a természet örök zenéjének kifejeződése. Ha az ember képes lenne meghallani a természet zenéjét, ahogyan a Nap felkel, ahogy a déli órákban teljességben süt, vagy ahogy késő délután a Nap lágy árnyékai elnyújtóznak a földeken, ha képesek lennénk hallani a naplementét, az éjszaka mély csendjét, a hajnal első virradását, akkor a természet muzsikájának ritmusait hallanánk. Ezek tökéletes összhangban vannak a természet ciklusaival és változásaival, amelyek a teremtés összes szintjének fejlődését irányítják a legfinomabb szinttől az örökké táguló világegyetemig.

A Védikus Zene ismerete, a Gandharva Véda, az ősi Védikus Irodalomban és az indiai védikus családok szájhagyományában található. Ezek a családok a tudást ősidőktől fogva annak teljességében őrizték meg. Ez a tudás tudományos, hiteles és megbízható, mivel ez a természet intelligenciájának a feltárása, az Egyesített Mező felfedése, ami a tudás összes áramlatának a közös alapja, ahol a természet törvényének holisztikus értéke és annak specifikus értékei összhangban működnek.

A Védikus bölcsek, vagy más néven, a risik több ezer évvel ezelőtt észlelték a természet ritmusait és dallamait, amiket hangokban fejeztek ki. A Gandharva Zene forrása India örök Védikus Hagyományában található. A Gandharva Zene az ősi Védikus Civilizáció a klasszikus zenéje, amely a Földi Mennyországban élt.

Ahogyan az ősi bölcsek, a risik, és napjainkban Maharishi Mahesh Yogi mondja, ezen dallamok vagy rágák lejátszása - megfelelő módon, és a nap megfelelő időszakában - semlegesíti a stresszt a légkörben, valamint összhangot, kiegyensúlyozó hatást hoz létre az egyén számára, és békét teremt az egész világon.

A Gandharva Véda varázslatos és magasztos dallamai nem álltak rendelkezésre a nyugati világ számára régebben, de napjainkban India leghíresebb és legkedveltebb zenészei közül sokan indulnak világkörüli turnékra, amelyen előadják ezeket az ősi dallamokat, és bemutatják a jótékony hatást a közönségre, fiatalokra és idősebbekre egyaránt. Ők képviselik a Gandharva Véd zene teljes méltóságában való újjáélesztését.

A Gandharva Véda zenének nincs műfaji besorolása. Mindenkihez szól az összhang, a szépség és a béke egyetemes nyelvén.

A teremtés különböző szintjein különböző ritmusok és frekvenciák léteznek. Az egyik frekvencia a másikba olvad, ez az, ahogyan a fejlődés előre halad. Egy új nap hajnalán a légkörben a frissességnek egy speciális minősége van jelen, délben egy ettől eltérő minőség, este pedig egy harmadik minőség. A világegyetemben megtalálható különböző végtelen sok részecske csupán a hang különböző frekvenciái. A Gandharva Véda ősi bölcsei felismerték a természet ezen alapvető hullámhosszait, és zenei kompozíciókat hoztak létre, ún. rágákat, amelyek a természet változó ritmusait tükrözik, amelyek meghatározók a nap és az év különböző időszakaiban.

A stresszeket, a rendezetlenséget az emberek hozzák létre azáltal, hogy megsértik a természet törvényeit. Mivel a Maharishi Gandharva Véda pusztán a hang tiszta, egyszerű és koherens áramlása, ezért minden helyzetben képes megteremteni a koherenciát. Ezen dallamoknak olyan erőteljesen harmonizáló és integráló hatásuk van, amely képes egyensúlyt teremteni a légkörben és semlegesíteni a stresszt.

Amikor a napszaknak megfelelő Gandharva Zene szól, a hallgató fiziológiája és annak környezete összhangba kerül az életet irányító, az előrehaladást és fejlődést fenntartó Természet Törvényeivel.

A maximális hatás érdekében a Gandharva Véda zenét mindig az annak megfelelő időpontban célszerű hallgatni. A zene erőteljes hatása miatt a legjobb, ha az ember ülve vagy fekve, csukott szemmel hallgatja, hogy teljes figyelmét átadhassa. A Maharishi Gandharva Véda zene hatása egyenesen arányos hallgatóinak számával. A zene és a vokális előadás is visszhangzik a hallgató tudatában, ami felerősíti a hatást a környezetben. Ez magyarázza azt az ősi hagyományt, hogy az emberek nagy csoportokban gyűltek össze a Gandharva Véda zene hallgatására. A Gandharva Véda azonban akkor is semlegesíti a környezetben meglévő stresszeket és megteremti a harmóniát, ha senki sincs jelen.

Tudományos kutatásokat végeztek a Gandharva Véda zene tudatra, fiziológiára és a környezetre gyakorolt hatásáról. Ennek következtében arra a megállapításra jutottak, hogy a Gandharva Véda jótékony hatásai függetlenek az egyén zenei ismeretétől, ízlésétől vagy szubjektív tapasztalataitól.

Az 1950-es évek elején Dr. T. C. N. Singh, Indiában, Madrasban, az Annamalai Egyetem Botanikai szakán mikroszkóp segítségével felfedezte, hogy a növények protoplazmája a sejtben gyorsabban mozgott egy elektromos hangvilla által kibocsátott hang hatására. Ez a felfedezés arra a következtetésre vezette őt, hogy valamilyen hatással kell legyen a hang a növényi sejt anyagcseréjére. Ezen eredmények és az ősi risik történetei által inspirálva - akik képesek voltak a Gandharva Véda bizonyos rágáinak (dallamainak) eljátszásával előidézni a növények kivirágzását - Dr. Singh több növényi faj bevonásával kísérlet sorozatba kezdett. Többek között az őszirózsa, a petúnia, a pillangó virág, a fehér liliom, a szezámmag, a retek, és az édesburgonya volt a kísérleti alany. Dr. Singh több héten keresztül játszott közvetlenül napfelkelte előtt hat különféle Gandharva Véda rágát a virágoknak, egy-egy rágát mindegyik kísérletben. A zene napi félórán át tartott, másodpercenkénti 100 Hz és 600 Hz közötti hullámhosszon. A zene többféle hagyományos Ganharva Véda hangszeren szólalt meg: bambusz fuvolán, hegedűn, harmóniumon és vínán.

Ezen kísérletek alapján Dr. Singh egyértelműen kijelentette, hogy a Gandharva Véda minden kétséget kizáróan kedvezően befolyásolja a növények növekedését, virágzását, gyümölcseinek minőségét és a magok kifejlődését.

1960 és 1963 között Dr. Singh a Charukesi Gandharva Véda rágát játszotta gramofonról hangszórókon keresztül hat különféle rizs fajtának, hét falu rizsföldjén. A termés 25% -tól 60%-ig volt több, mint a területre jellemző átlagtermés.

Dr. Singh zenei stimulációja bizonyos vízi növény fajtákban a kromoszómák számának növekedését eredményezte.

„A növények hangja és zenéje" című kiadvány (De Vorss and Company, 1973) a különféle hangoknak és zenének a növények fejlődésére és egészségére gyakorolt hatását dokumentálja. A napi több órán át tartó folyamatos, monoton hang lejátszása teljes mértékben romboló hatást fejtett ki a növényre, csakúgy, mint a rock-zene. A nyugati klasszikus zenének vegyes hatásai voltak. Amikor a Gandharva Védát játszották a növényeknek, arra reagáltak a legkedvezőbben.

„A növény titkos élete" című könyv (Harper and Row, 1989) szintén a különböző hangoknak és zenének a növények fejlődésére és egészségére kifejtett hatásait vizsgálta. Amikor a Gandharva Véda szólt, az a virág, amely a legközelebb volt a hangszóróhoz, valósággal átölelte. Amikor rock zenét kapcsoltak be, akkor a növény hátra húzódott a hang forrásától.

Jai Guru Dev